Sokan kérdeznek az akusztikával kapcsolatban, ezért megpróbálom pár gondolattal tisztázni legalább az alapokat, bár elõre bocsájtom nem vagyok akusztikus, tapasztalataim saját megfigyeléseimen alapulnak, vagy számos a témát érintõ beszélgetésen, ami kiszélesítette a látókörömet.

Ezzel a területtel leginkább az a baj, hogy a lakótér családi létfunkciót támogató közege, legtöbbször nem az ideális audio lehallgató helység. Asszonykát megrogyasztó, gyerekromboló hatású zenei performanszok helye elsõsorban a magyar hétköznapi életben mégis ide vannak centralizálva, akinek van lehetõsége efölé emelkedni egy zenekuckóval az könnyebben magára hajlíthatja az akusztikus teret, de az amit általában otthonnak hívnak, nem lehet csak a hifis közeg számára kisajátított élettér.

Emiatt nem alakítható tetszés szerint az enteriõr és ezért kényszerül kompromisszumra a családfõ ami a zenehallgatási körülményeit illeti. Jó, azt most nem írtam ide, hogy zenét csak akkor hallgathat ha a "rokonok" távol vannak, vagy a füles közel, mint azt olyan gyakran tapasztalom errefelé.

Innentõl válik fontossá az a sok-sok próba által megfogalmazható eredmény, amit az évek alatt lehetõségként adott hangfalak produkálnak az élettérként is funkcionáló szoba, a hifinek fenntartott pontján. Az, hogy ez egyáltalán lehetséges, az azt bizonyítja, hogy annyi év után még mindíg szeret...mármint a társ, ugye.

A hangos zene miatti fájdalomtól eltorzult nõi arcocskák megvannak? Ok. Egyszerûen a büdzsé keretein belül addig kell próbálkozni amíg meg nem találjuk az abba az akusztikai közegbe leginkább beleillõ hangfalat. Esetleg finomíthatjuk a hangzásképet a szoba csillapításával, a berendezés mennyiségének szabályozásával. Itt a hangelnyelõ, visszaverõ felületek mértékével, arányával tudunk társunk jó ízlésének keretein belül próbálkozni. Fontos megtalálni a hangfal pontos pozícióját a szobában, mert különben könnyen hamis visszajelzéseket kaphatunk a hangszórókból, akár néhány centi különbség is, ami a hangfalak elhelyezését illeti komoly változást okozhat, a beforgatásról, esetleg a padlóhoz viszonyított dõlésszögérõl nem is szólva.

Ezen lehetõségeknek a hatása mind megjelenik a sugárzók által közvetített hangban. Így viszont a szerény körülményekhez képest is juthatunk valahova, ami a jó hangélményhez vezet, aki persze megteheti a saját területe jogán, hogy a család közvetlen kiírtása nélkül tud hozzájutni a napi zenei betevõhöz, az próbálkozhat maga is, de talán a legjobb ha egy képzett akusztikus iránymutatását figyelembe véve alakítja ki a zenelehallgató helyiségét. Jellemzõ a hangfalakra a reprodukciós készség változása, amit a faltól való távolság alapján volt lehetõségünk már számtalan alkalommal megfigyelni, bár kívételek itt is vannak, lévén különbözõ felépítésûek a hangfalak. A falakhoz közel a testesebb hang a jellemzõ de rendszerint sérül a hangfalak által közvetített akusztikai tér, a három dimenziós színpadkép gyakran szûkül be a kettõ irányába. Akár agresszívebbé válhat a felsõ szólam ami alighanem a tér szûkülésének és a dinamika egymásra tolulásának a hatása. A faltól elhúzva egyre csökken a test és a mélyhangok intenzitása a lehallgató szobára nézve, a távolság növelésével élesedik a magastartomány és egyre testetlennebb a közép, azaz nem elég koncentrált a hanginformáció a térben, hogy megtölthesse azt dinamikával. A csillapítás a hangfal alatt az elõbb megfogalmazottakhoz hasonló jellegû hatást kelt a hangban, a hangsugárzókat a földhöz közelebb engedve a megjelenített hangok teste növekszik, elemelve a térérzet és a felsõ szólam kerül elõtérbe. Valahogy úgy kell a hangfalakat beállítani hogy a hangzáskép-jegyek által jellemezhetõ zenei élmény tonálisan egyensúlyban legyen, természetes hatást keltsen. Az állványos hangfalaknál még az állvánnyal is lehet cicózni, szörnyû, javaslom elsõsorban a gyári állvány kipróbálását, mielõtt mindenféle alternatív lehetõség az eszünkbe jutna.