Készülékteszt:

Egy kis érdekesség azoknak, akiket még megmozgat az analóg technika. Úgy saccolom, nagyjából 6-7 évvel ezelőtt másoltam rá a TDK SA 90-es kazettámra, az Iron Maidentől a Seventh Son, a Number, illetve Somewhere in Time lemezeket, azaz az utóbbiból csak annyit amennyi ráfért. Hivatalosan 90 perces, de általában a gyártók adnak még bele annyi szalagot grátisz, amivel oldalanként 1-2 percnyi plusz játékidőt nyerhetünk. Kedvenc zenéim, ahogy ebben az esetben is, stílusban passzoló, nekem tetszetős hanghordozót kapnak, ezzel fokozódik a pszicho akusztikai együttható, nő a varázs faktor.

Készülékteszt:

Ez most komoly? Mármint tényleg írnom kell? Köztudott, hogy szubjektív véleményt a nagyközönség számára objektívvé formálni hitelesen, nem egyszerű feladat. Ez itt nem egy használt cucc elaggott klisékkel felcímkézve, ez a világ vezető technológiai birodalmának egyik csúcsminőségű terméke, benne minden tudással mióta az ember felfedezte az áramot . . .

Készülékteszt:

Na tessék, a 3. évezredben egy kis retró masinéria! Szóval csinálgatták ezt a VHS "világhódító" video kütyüzést egy ideig, nevezzük ezt stabil 20 évnek. Ez a tömegtermelés kinevelt olyan vadhajtásokat mint ez a Pana csúcsgép. Hja, a kilencvenes évek közepe táján nem is kellett defibrillátor, csak megmutatták a Panasonic katalógust és a holtak is életre keltek a vágyakozástól . . .

Készülékteszt:

A Nakamichi 1000 MK II-vel kapcsolatban már említést tettem arról a kutatásról amit a kazettás lejátszók világában műveltem azért, hogy a hifi számomra legkedvesebb területén megtaláljam a legjobbat. Elég annyit mondanom, hogy ha láthatom a kazetta forgását miközben a fény hátulról megvilágítja. . .

Készülékteszt:

Az első benyomás, ami az erősítővel kapcsolatban ér az a tekintélyes súlyú mart alumínium készülék ház, az erősítőnek és a külső tápnak is. A kettő közötti kapcsolatot az AVA gyári zsinórja teszi lehetővé, a végein bajonettes csatlakozással kialakítva. Az erősítő teljesen szimmetrikus felépítésű . . .

Készülékteszt:

Egy év gyüjtögetés után, a szent cél érdekében még zaciba vágtam a két kedvenc magnós táskarádióm, amelyeket a jó érzést keltõ hatezer forintért hagytam bent. Gondoltam mindegy, csak meglegyen a 38.000.- forintocska, amibe a fent nevezett technika került. A nagy lelkesedés annak szólt, hogy az árát húszezerrel csökkentették, ami 1992-ben számomra jelentõs összegnek bizonyult, fõleg a 600 forintos havi ösztöndíjam tükrében, így álmom immár valóra válhatott....

Készülékteszt:

Nyaraláskor, ha már menni kell, kiszakadva a zene és a hifi örökké csábító érájából, az igazi menthetetlen rajongó, azaz én, egyből azon kapom magam, hogy a teret ami a rendelkezésemre áll, a lehető leggyorsabban feltöltsem valamilyen kütyüvel, ami hangot ad ki, vagy segít azt kiadni. A teret a kandalló teteje, a hűtő teteje és a gardrób szekrényen lévő "hely" szimbolizálja számomra. Akárhányszor ránézek a köcsögök és dísztányérok által uralt terepre, zsigerből odakivánok valami fémet, pár matatható pöcökkel és a Hangot ami szól és szól... kedvem szerint. Emiatt rajthoz állunk már reggel 6 órakor, a vasárnapi veszprémi piac partvonalánál a kölykökkel, ki-ki reménykedik, hogy a saját vágyainak területén esetleg valamit lesz lehetősége vásárolni...

Készülékteszt:

Régóta lehetett hallani arról, hogy a Klipsch új referencia széria bevezetését tervezi amit a durung RF 7-es fölé pozícionálnának. Időnként igazi, csúcs home system fejlesztéséről lehetett kósza híreket kapni, de türelemre intették a rajongókat, mert a fejlesztés időigényes volt. A tervek szerint nem csak kimagaslóan jónak, hanem kifejezetten szépnek is tervezik...

Készülékteszt:

Hifis vágyaim beteljesítéséhez kezdetnek egy OMS 4-es cédével indítottam, 1997-ben az első, használtan vett Pioneer pd 501 CD játszó beszámításával és 30 ezer forint ráfizetésével jutottam hozzá. Kedveltem nagyon, de amint lehetett, továbbléptem az OMS 5-re, ami már a 7-es formájába...

Készülékteszt:

A "legjobb" magnó cím birtokosa, a hifis közfelfogás irányelvei szerint! Ezt ugyan csak később tudtam meg, de az eredmény amire jutottam a többség véleményét támasztja alá! Elhatározásom gyakorlata a magnók megszerzésére és alapos kihallgatására koncentrálódott, majd rangsoroltam és selejteztem, célként a legjobb megszerzése és annak megtartása lebegett a szemem előtt...

Készülékteszt:

Amit leszűrtem a szaklapokból és itt elsősorban a 90-es években elérhető, a hifi témakörét felölelő kiadványokra gondolok, mint pl: Hifi magazin, Hifi Choice, Audio magazin, az az, hogy B&W Matrix széria jó dolog, az újságok ráadásnak legendát is gyártottak belőle, rám legalábbis hatott a jól megfogalmazott píár szöveg. Ezért is örültem annyira, amikor...

Készülékteszt:

Az elmúlt évek alatt erősítőileg elkényeztetve, már ritkán kapom fel a fejemet, valami új hallatán. Magammal maradtam annyiban, hogy szinte bármiből jó hangot hozok ki és ezzel kellemesen elvagyok. Szerencsére az élet mindig tud új meglepetésekkel kedveskedni...

Készülékteszt:

Tennék egy kis kitérőt a hangot kisérő képi világba.

Az ok, amiért az előző mondatban a hangot előtérbe helyezem a képhez képest, az a következő: biztosan mindenkinek van egy emléke arról, amikor a tv-ben a filmet úgy követte végig, hogy a képernyőre oda sem tekintett, ennek ellenére a hang alapján a fantáziája összerakta a filmet. Ezzel arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a hang, kép nélkül kiadhat egy érthető, komplex rendszert az agyunk számára, míg csak a képet nézve, pusztán felszínes információk jutnak el hozzánk, még akkor is, ha erőfeszítéseket teszünk arra, hogy kitaláljuk a filmet...

Készülékteszt:

A 80-as években fel-felbukkant néha valamelyik tv csatornán, a csoda, amiről semmit sem tudtam akkor még, de hipnotizált, már az alatt a néhány másodperc alatt is, amíg bámulhattam a képernyőn keresztül, sikerült teljesen a hatása alá kerülnöm. A kis piros számok és feliratok, szerteszét szórva a végletekig letisztult formán, vagy amikor a két szélen elhelyezett kazettás és cd rész teteje elegánsan becsusszan a szálcsiszolt fedél alá, teljesen oda voltam. Álmodni csak azért nem mertem róla, mert amikor szóba került az ár, eleinte a 4000 márkát emlegették, nagyjából akkortájt, mikor apám használt Renault Fuegora gyűjtött hasonló értékben. Az infláció az évek alatt még dolgozott kicsit, így később a 8000-es számban gyönyörködhettünk az árcédulán! A Renault helyett dácsia lett, B&O-ból meg szép piros walkman...

Készülékteszt:

Ez volt az első kereskedelmi forgalomba került asztali DVD író. 2000-ben jelent meg a piacokon, minden DVD írók előfutáraként.
Akik foglalkoztak akkoriban képrögzítéssel lelkesen ünnepelték a megjelenését, tekintettel az akkor csúcsminőségnek számító archiválási lehetőségre. Ez, miután a különféle írók elterjedtek és a lemezek ára leesett a kezdeti ár nagyjából 1%-ra, még olcsónak is bizonyult...

Készülékteszt:

Gyorsan leírom, amíg még aktuális!

Kalandozzunk egy kicsit néhány magasabb kategóriás Blu-ray lejátszók között. Nyilván mindig az újabb modell a jobb, de most a Sony 2008-ban megjelent csúcs lejátszójáról ejtenék néhány szót. Komoly műszaki tartalom, a kornak megfelelő innovatív design, csúcsminőség képben...

Készülékteszt:

A házimozi már igen gyakori jelenség volt a nappalikban világszerte, amikor piacra dobták ezt felső kategóriás előerősítőt. Újkori listaára, ami alulról súrolta a negyedmillió forintot, elérhetővé tette számos igényes és tehetős zenerajongónak, hogy rendszerét ennek a készüléknek a segítségével 5.1 csatornássá fejlessze, vagy kiegészítse, és ezzel meglovagolhassa az akkoriban épp elterjedőben lévő házimozis divathullámot. Ezzel, némi fejlesztés keretein belül, a már meglévő két csatornás hifi rendszert fel lehetett turbózni...

Készülékteszt:

Az Onkyo végerősítői közül az M502-essel kezdem a sort, mivel ezt ismertem meg először.

Akkortájt már igazán kultikus darabnak számított ez az erősítő, melynek a komor hallgatásba burkolózó előlapjának a közepén szép kéken világított a jelzőfény, beüzemelt állapotban...

Készülékteszt:

Ez esetben ezt a három fejes kazettás magnót, inkább mint egy technológiai műtárgyat mutatnám be.

Legalábbis ez esetben ehhez a magnóhoz a hifis társadalom hozzáállása inkább a „dísz” címke alatt keresendő. Ez a hetvenes évekbeli retro cucc valóban különleges hangulatot áraszt magából és ezt a korszakot, a kicsit technokrata beütéssel rendelkezők számára hitelesen közvetíti, főleg ha be is van kapcsolva és a kék kijelző domináns szerephez jut...

Készülékteszt:

Régóta kedvelem a Jmlab hangfalait!

Az évek alatt bebizonyították számomra azt a nem lebecsülendő tényt, hogy komolyan számolni kell velük minden jó ár/érték arányú audio rendszer lehetséges résztvevőjeként. Széleskörű illeszthetőségük és felhasználóbarát megszólalási képességük kifejezetten sok gondot levesznek a vállunkról akár végső megoldásként, miközben keressük a legideálisabb hangfalat, audio rendszerünk számára.

A Vegával való találkozás egy véletlennek köszönhető! A csúcsmodell és egyben a nagyobb testvér az Alcor már régóta rajongásom egyik tárgya. Egyik kedves barátom audio szféráján belül pedig eladóvá vált egy...

Készülékteszt:

Íme a kedvencem!

A régi szép időkben, amikor még ment a hajtás egy-egy komolyabb gép után, ki ne akart volna megszerezni egy töredék árában árult olcsó, kétszázezres CD lejátszót? Nagy múltú cég, jól csengő név, ami stabilitást ad a használt piacon keresgélő, a pénzét értékálló termékbe elhelyezni vágyó becsületes magyar embernek. Ennyiért el kellene hozni ugye?

Konkurencia ebben a kategóriában alig van megfizethető a piacon, ha meg nem válik be, el lehet adni, nem? Alapos kipróbálás és dédelgetés után megbizonyosodva a hangjában rejlő felsőbbrendűségről, irány vele haza. Óvatosan beillesztve a félve őrzött rendszerbe, átadhatom magamat végre az élvezeteknek...

Készülékteszt:

Viszonylag friss még az emléke, ezért gyorsan képernyőre vetem az erősítővel kapcsolatos gondolataimat. Anno 1991 és 1995 között az Accuphase méltán zsebelt be számos elismerést a közmédiától és a felhasználóktól.

Számos újítás köszönhető az előd P500-nak ami tovább fejlesztve egy kiforrott technológiai remekművet eredményezett...

Készülékteszt:

Nosztalgiával emlékszem vissza erre az erősítőre! Ilyenkor mindig visszatérnek azok a kellemes emlékek amiket a hallgatása közben volt szerencsém magamba szívni. Ráadásul azon ritka modellek egyike, amellyel miután megváltam tőle, volt szerencsém újra találkozni. Talán legkönnyebben a végtelenül kellemes hangkarakterét idézem fel...

Készülékteszt:

Ez a barátságos, fa oldallapok közé ágyazott 17 kilogrammos gép a nyolcvanas évek üzenetét hordozza magában, azét az időszakét, amikor még bőven jutott pénz a nyersanyagokra is. Nem spórolták ki belőle a nemes fémeket és úgy általában mindent szépen túlméretezett benne. Ez szavatolja azt is, hogy mind a mai napig kiválóan működik a legtöbb példány. Míg sorstársaiba a 90-es évek elejéről, már többször kellett lézert venni, ez még szépen teszi a dolgát....

Készülékteszt:

Szeretnék bemutatni egy igazi ritkaságot! Akkortájt amikor megjelent a 80-as évek elején, igencsak törekedtek arra, hogy az új formátumot, a CD-t sikeresen elterjesszék a nagyvilágban. Az egyik véglet ez a D/A. A legmagasabb minőségbeli elvárások alapján készült, a kor legjobb minőségű alkatrészeit pakolták bele, melyeknek már akkor is igen borsos ára volt....

Készülékteszt:

Az elmúlt 30 év alatt azért sok minden történt a CD játszók piacán. Most inkább hangbeli, mint a technológiai áttekintést venném előtérbe. Előre bocsájtom azt a megállapítást amiért sokan idegenkednek a Sony CD játszóitól. Ez pedig a belső felépítésből adódó megszólalási jelleg, ami az áteresztő elektronika miatt kimutatja elsősorban a hozzá csatlakoztatott tápkábel tulajdonságait....

Készülékteszt:

Íme a következő hangulatos tétel, előfordulási közege az amerikai nappalik tágas miliője, elsősorban lenyűgöző fizikai paraméterei miatt. Nálunk ez ritkaságnak számít, én legalábbis csak eggyel találkoztam a 25 év alatt, még az ebay-en is csak szórványosan fedezhető fel...

Készülékteszt:

Az első példány ebből a típusból még 2002-ben került a kezeim közé. Akkoriban ez még határozottan nagy dolognak számított, ezért teljes figyelmet szenteltem neki közel egy éven keresztül. Mondhatom azt is, ismeretségünk csendes rajongássá fokozódott a részemről, főleg azután hogy még három további gépet ismertem meg közelebbről....

Készülékteszt:

Jól fogalmaz a Biblia akkor amikor kijelenti „ Isten nevét a szádra hiába ne vedd”.
Egy kicsit ez az érzés van bennem most is a C20-as előerősítővel kapcsolatban.
Nem véletlenül örvend köztiszteletnek ez a típus, főleg a régebbi osztott előlapos amelyet 1959-ben gyártott a cég. Nehéz megfogalmazni az általános értékek alapján azt, amiért véleményem szerint messze kimagaslik akár a minőségi hifi mezőnyből. Egész egyszerűen a hangreprodukciója fenomenális, képes a hangokat úgy továbbítani a végerősítő számára, amivel teljesen meghatározza a komplett audio rendszer kifejezőkészségét...

Készülékteszt:

Dekoratív kinézete mellett, az előlapot a két darab piros fénnyel megvilágított műszer uralja. Komoly, közel 27 kg-os súlya tekintélyt parancsoló, szélességét meghatározzák a fa oldallapok, amikkel kalkulálni kell hifi szekrény vásárlásakor, mivel a standard méreten két-két centivel tovább nyújtózkodik. A súlyából tekintélyes részt szakít ki a termetes transzformátor, ami ellátja az erősítőt energiával, ráadásul spártai körülmények között is domináns marad a hangzás jellege, amit első sorban a jó tápellátásnak tulajdonítok...

Készülékteszt:

Kezdeti szalonárával mélyen elbizonytalanított ez a típus. Örömmel figyeltem a kínálatot a boltok polcain, miközben a pénztárcám vígan nevetett rajtam, pedig nem volt félni valója, mert ennyiért (akkoriban 700.000 forint volt) egyértelműen Nem veszem meg. A bajt csak tetézte az egyik kedves barátom, akinek áru kínálatába belekeveredett egy szép pezsgő színű példány. Rögtön kaptam magam és helyette kinéztem egy olcsó (TA-VA 8ES) típust, amit elvittek jó gyorsan előlem, és mivel ez még hónapok után sem kellett senkinek, így jobb alku pozícióba kerülve, de teljesen eladósodva megvalósulhatott az álom...

Készülékteszt:

Tehát a legenda: Ezt az erőművet még a nem Sony hívek is elismerik. Dupla monoblokk, 2x50 kg, szimmetrikus belső felépítés, a Sony nagy dobása a 80-as évek legvégéről...

Készülékteszt:

Sok szép élményemet a típusról, a 90-es évek végi megjelenése óta eltelt időszaknak sikerült kellőképpen módosítania. Anno még fénykorában, képes volt bebizonyítani létjogosultságát, még az akkori, cd játszó felső házzal szemben is megállta a helyét a Krell legkisebb, de már így is aranyárban mért lejátszója. Akkortájt 1.2 millió forint volt a listaára, ma viszont 200 ezer alatt kínálják...