Amit leszűrtem a szaklapokból és itt elsősorban a 90-es években elérhető, a hifi témakörét felölelő kiadványokra gondolok, mint pl: Hifi magazin, Hifi Choice, Audio magazin, az az, hogy B&W Matrix széria jó dolog, az újságok ráadásnak legendát is gyártottak belőle, rám legalábbis hatott a jól megfogalmazott píár szöveg. Ezért is örültem annyira, amikor vidéki, hifi adok- veszek barátom nálam parkoltatta néhány cuccát, a könnyebb pesti eladás reménysége végett.

Ezek egyike volt a B&W 804-es hangfala. Meghallgattam és azt kell ide írjam: tetszett! Hajtottam csöves erősítővel, tranzisztorossal, Bese kábellel, villanydróttal -na jó azzal nem... szóval Bese kábellel, mert akkoriban nem volt más, Luxman cd lejátszóval, meg Nakamichivel, szuper kazettás magnókkal, meg alapgépekkel is és mindenhogy tetszett.

Oké, túlzott elvárásaim nem voltak, akkor még a hifiben rejlő lehetőségek jéghegyének a csúcsa volt csak elérhető számomra! De jó volt és miután elkerült tőlem, vissza is sírtam a típust, magamra maradva a saját (Mel Audio) hangfalaimmal.

A szűk 1000 eurós használt értékét lassan 20 éve tartja, de akkoriban arról, hogy a családi költségvetést a hifi gát nélküli beszerzésére pazaroljam el, csak korlátozottan lehetett szó, ezért minden újnak előadott darabot, csak kis egységekben adagolva vihettem át párom megkérdőjelezhetetlen akaratán. A mai napig jól emlékszem a két szép, 80 kilós hangfalam hazaimportálása milyen intenzív elköltözési ingert váltott ki nála a későbbiekben. Végül maradtak mindketten, de az ilyennek mindíg ára van... Itt jegyezném meg azt az érdekes felfedezést amire a hifis évek alatt sikerült ráeszmélni. Kedves hölgyeim: a párjuk által hazahordott szép fényes fém, fa és egyéb kivitelű, helyfoglaló, a zenével valamilyen összefüggésbe hozható elektromos berendezés és kiegészítőinek aposztrofálható technikai berendezések: nem kölcsönben vannak, nem a legjobb barát ajándéka, nem tesztelni adták oda, többnyire nem cserélt cuccok és nem pár fillérbe került, mint ahogy ez a hazacsempészésekor elhangzott, hanem nagy általánosságban komoly összeggel kifejezhető az értéke. Egyszóval valószínű az a tény, hogy titokban a család vagyonának jelentős hányada pihen a szeretett férfi által birtokolt polcrendszereken, bevallottan néhány pipere készlet áráért. Én legalábbis ezalatt a jó 20 év alatt alig ismertem meg még olyan, magát hifistának valló zeneszerető egyént, aki otthon be merte volna vallani asszonyának mi mennyibe is került valójában!

Szép nem? Mi több hölgyek társaságában (értsd: otthon van, esetleg kint a kertben) pénzről beszélni vagy nem, vagy csak suttogva lehet! Ilyenkor a férfi tekintete mindíg riadt üldözöttséggel van tele, ami persze a százezrek és milliók kiejtésének akusztikai lecsengésével egyidőben szertefoszlik és átveszi a helyét a szokásos birtoklási, vagy fejlesztési vágy! Valószínűleg társadalmunk legbátrabbjai a hifista férfiak, akik dacolnak urukkal és parancsolójukkal, a Nővel! Fura módon a szerkentyűk nem az elavulástól, vagy a használatból eredő fáradástól, esetleg műszaki hibák előjöttekor értéktelenednek el, hanem leginkább váláskor! Amúgy a legtöbb magyar munkás ember befektetésként gondol a hifijére, lévén az egyik legdrágább holmi az életében, általában a lakás, esetleg az autója után közvetlenül. Ezért van az, hogy eladni csak "jó" árban lehet, mert ahogy látom, a legtöbben már vétel előtt számolnak az eladás lehetőségével. Vagy gazdasági okok miatt, ha nagyon kell a pénz, vagy az állandó továbblépési kényszer miatt, amit például a szelíd nagyravágyás, vagy a szűnni nem akaró kíváncsiság hajt.

A Bowersek rendszerint tartják az árukat, ez valószínűleg a reális árképzésnek és a jó hangminőségnek köszönhető. Én például ritkán hallok annyira megfizethető hangfalakból olyan jó hangot, mint amit ezek tudnak nyújtani. A 804-esekkel szépen elevickéltem, sőt a mai napig ezt hallgatom otthon. A 803-as még jobban betölti zenével a szobát, mivel nagyobb méretű, arányosan nagyobb helyiségekbe is ajánlják, szerintem 30-tól akár 50 négyzetméterig is ideális lehet. Jóval ritkább a kisebb testvérnél, ekkor hasonló, vagy kicsit magasabb áron kelnek el. A használt értékén nem látszódik a 2000 márkás felár, amennyivel újonnan többet kértek érte a 804-es 4000 márkás listaárához képest. Ha cipelni kell, a súlya még épp viselhető, de a 802-es már inkább való két embernek.

Ennek megfelelően képesek az energiát átadni a talapzatnak, ami megmozgatja akár az egész szobát, kis koncertélménnyé alakítva a hallgatási közeget. Ebben a súlynak nagy szerepe van, minél nehezebb a hangfal annál nagyobb energiát képes a talajba préselni, ami rezgésszinten visszaköszön, mintegy kiszélesítve a hangszórók lesugárzási spektrumát. A Mikrobi kinézetű 802-es igazi legenda, amint lehetett háziasítottam egyet, ami nagyjából a Milennium óta szolgálja felmenőimet. Sokat hallgattam, de meggyőződésem az, hogy igazából nagyon nehéz kihajtani belőle azt a tudást, amit a gyártó angliában beleálmodott. Stúdio monitor, a jazz és akusztikus stúdiók kedvelt visszahallgató hangfala volt, elsősorban a 80-as 90-es években. Nem az a tipikus angolos hangzás, inkább hiszem el neki azt, amit megkap, reálisan ki is adja effektust. Nekem bejön a hang amit képvisel, mégis, csak annak ajánlom, aki képes egy jó akusztikai térben a számára megfelelő meghajtásról gondoskodva kicsalogatni belőle a zenét és a hang dinamikáját. Ha megszólal úgy igazából, akkor felejthetetlen élményben részesíti a hallgatóját. Mivel bikábelezhető és ezt kifejezetten szereti is, ezért ajánlom a kettős hajtást, az sokat emel a lehetőségein.

A 801-el zárom a sort, őt a klasszikus zenei stúdiók habzsolták fel. Feladata a nagyzenekar élő dinamikájának hű közvetítése. A kor színvonalán ez mindenképp az egyik legjobb választás volt és a 10000 márkás új ára is ezt tükrözte. Belakta a stúdióhelyiségek méretes színpadát, teret adva a mélysugárzó által keltett viharnak, amely a térben egyenletesen robbant, akár a kor hangsugárzói által elérhető legalacsonyabb frekvenciákat megközelítve. Az utolsó mondat eposza a hangfal szoba méret igényét figyelmen kívül hagyó nagyravágyó kollégák figyelmét hivatott felkelteni! A B&W nem véletlenül építette meg a sorozatot hasonló műszaki színvonalon.

Mindegyik hangfalat a mátrix fantázianevű dobozmerevítés jellemzi, hasonló a magassugárzó és a kevlár közép, egyedül a mélysugárzó méretosztálya növekszik a sorozatszám csökkenésével. A méret kifejezi a hangfal köré idealizálható lehallgató helyiség méretét. Logikusan, a nagyzenekari lesugárzáshoz ideális közeg jóval nagyobb, mint a quartett elfogadóbb méretű lehetősége. Aki reálisan kívánja visszakapni a zenét, a nagyzenekar energiaszintjét a szobájában, az készüljön lehetőleg nagy térrel rendelkező hellyel a hifi számára. Minden más esetben marad az édes kompromisszum, amely szerethető, de torzítja valamelyest a valós arányokat. A 801-est eddig igazán egyetlen alkalommal volt szerencsém úgy meghallgatni, hogy a mai napig rágondolva érzem belül a töltést, amit a zene szétáradása közben porszemként éltem át és körülöttem ott volt a mindent kitöltő zene. Ha ezt így visszakapjuk akkor van értelme beruházni ebbe a méretbe, de azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben egy Levinson erőmű taposta ki a hangfal belét!