Dekoratív kinézete mellett, az előlapot a két darab piros fénnyel megvilágított műszer uralja. Komoly, közel 27 kg-os súlya tekintélyt parancsoló, szélességét meghatározzák a fa oldallapok, amikkel kalkulálni kell hifi szekrény vásárlásakor, mivel a standard méreten két-két centivel tovább nyújtózkodik. A súlyából tekintélyes részt szakít ki a termetes transzformátor, ami ellátja az erősítőt energiával, ráadásul spártai körülmények között is domináns marad a hangzás jellege, amit első sorban a jó tápellátásnak tulajdonítok.

A véleményem akkor fordult bizakodóra, amikor egy konnektoron lévő, kb. 30 darab áramelszívó berendezés között is tisztességgel helyt állt, amire a legtöbb érzékenyebb erősítő nem tetszését fejezi ki, például elvékonyodó, dinamikátlan hangjával (lásd 90ES). Az első példányt kíváncsiságból vásároltam alaposabb típus ismeret nélkül. Hamarosan kedvencemmé vált, kategóriájában kompromisszummenetes, teljes sávszélen energikus megszólalása miatt. Zenei, jó kifejező készségű, elfogadható, bár nem túl nagy felbontású hangja, kifejezetten szerethetővé teszi ezt a típust. Volt szerencsém hidalva is sokszor meghallgatni és azt tapasztaltam, hogy erényei még markánsabban előtérbe kerülnek, és az információ közlése is belesimul az általánosan nagy volumenű megszólalási jellegébe.

Első példányomon hamarosan túladtam, de elkövettem azt a hibát, hogy édesapámat hozzászoktattam a piros műszerek folyamatos látványához, (az erősítő az Ő audio rendszerét hajtotta). Eladás után volt szomorúság bőven részéről. Kénytelen voltam ráállni az erősítő beszerzésére, ami nagyjából a lehetetlennel volt egyenlő. Itthon szinte nincs belőle és még külföldön is kuriózumnak számít. Nekem úgy kellett megoldanom, hogy kifizethető legyen a portéka!!! Első lépésként a fohász az égiekhez elkerülhetetlennek tűnt, ebben a reménytelen helyzetben. Gondoltam legalább valami műszeres végerősítőt beszerzek átmenetileg apámnak, azután meglátjuk... Körbe is kérdeztem pár kompatibilis barátot mije van! A legjobb ajánlat egy Tajvani elő végfok kombináció volt, a lehető leggagyibb megjelenéssel és az özönvíz előtti származással, legalább olcsón. Nem mondhatnám hogy rohantam érte, pedig ígéretet tettem a megvásárlására. Eljött a hétfő reggel, hívott is kedvesen a barátom, mi van már, várt hétvégén az erősítőre, majd csendesen hozzátette van nála valami Sony is... Azon nyomban, étlen-szomjan rohantam hozzá, mint kiderült, külföldi barátja fölszámolta a komplett 77-es tornyát, ráadásul minden makulátlan állapotban volt! Becsületből még a Tajvani elő, végerősítőt is elhoztam! Apám magán kívül volt az örömtől és megesketett, hogy soha többé el nem adom a szent Sony cuccot. De a történet még itt nem ér véget! Egyik Sony őrült barátom megjegyezte eladás után, ez bizony neki is nagyon kellett volna! Ezek után az ebay-en keresgélt hetekig de csak nem jött össze, egy példányt sem raktak fel! A Feszült várakozással telt időszak után előkerült a nagy Ő, és nagyon kellett neki, ezért azonnal rádobott egyből a felrakás után 1525 eurót azért, hogy biztosan az övé legyen!

Ezidáig nagyjából a szép példányok 800 euró környékén keltek el! A leütés előtt 7 nappal már 1121 eurón állt a gép, ami példátlan eredmény volt ezidáig és közvetlenül az aukció vége előtt elérte a bő 1400-as értéket! Ezt senki sem gondolta volna! Egyrészt, ha összejön rettenet drága lesz, másrészt ha nem, annyi izgalommal, bizakodással töltött nap után, maga a katasztrófa! Természetesen a német úriember, aki még küzdött érte nem hagyta annyiban és felsrófolta az árat az utolsó pillanatban 1535-re. A barát összeomlott... én meg nem tehettem mást, megkapta apám erősítőjét, így már megint 77-es végerősítő nélkül maradtunk. Gondoltam nem baj, majd veszek egyet az ebay-en. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy egész Európa jegyezte az aukciót és onnantól mindenki 1500-ért adta!!!

Hát így sikerült ennek a kedves darabnak az árát megduplázni. Végül egy teljes év keresgélés után, az augusztusi uborkaszezonban sikerült a régi ár közelében leütni egy szép darabot, ami azóta is sok örömet okoz...