A 80-as években fel-felbukkant néha valamelyik tv csatornán, a csoda, amiről semmit sem tudtam akkor még, de hipnotizált, már az alatt a néhány másodperc alatt is, amíg bámulhattam a képernyőn keresztül, sikerült teljesen a hatása alá kerülnöm. A kis piros számok és feliratok, szerteszét szórva a végletekig letisztult formán, vagy amikor a két szélen elhelyezett kazettás és cd rész teteje elegánsan becsusszan a szálcsiszolt fedél alá, teljesen oda voltam. Álmodni csak azért nem mertem róla, mert amikor szóba került az ár, eleinte a 4000 márkát emlegették, nagyjából akkortájt, mikor apám használt Renault Fuegora gyűjtött hasonló értékben. Az infláció az évek alatt még dolgozott kicsit, így később a 8000-es számban gyönyörködhettünk az árcédulán! A Renault helyett dácsia lett, B&O-ból meg szép piros walkman.

Mivel nem emésztettem magam az ügy miatt, így az esélytelenek teljes nyugalmával érkeztem meg a hifi boltok kirakatai elé, a valóságot célként kitűzve az álmok rovására. Így a realitás talaján, mindössze pár havi átlagkereset folyamatos elköltése pörgött a fejemben, minden túlzásoktól mentesen, ugyan már - gondoltam félretéve minden pótcselekvésnek minősülő pénzköltési tevékenységet, így sikerült minden fillért a szent célok érdekében mozgósítani.

Lett is belőle gyarapodás bőven! Így hifiileg kihízva a 9000-es szám legfeljebb a Saab gépjárművei láttán jutott eszembe. Azután egy szép napon csak eljutottam Svájcba a Tantihoz pár napra vendégségbe, és ha már Svájc, ami képzeletemben a használt hifik Mekkája volt, számomra a folyamatos továbblépés és fejlesztés eufórikus ígéretével kecsegtetett.

Csakhogy hiába kerestem, sehol semmit nem találtam, enyhe csalódottságomat a gyönyörű táj enyhítette, majd Bern városa fokozta, mert ott igazán reméltem, hogy lesz valami. Miután fölfogtam a tényt, hogy biztosan üres kézzel megyek haza és a búcsú elkerülhetetlen hangulata már érezhető volt a levegőben, épp igyekeztünk vissza kedves rokonainkhoz, amikor megpillantottam egy Hifi kereskedést, ami persze új cuccokat árult, mindenféle modern ketyerét, ami fölött itthon elsiklottam volna, de Svájcban a végletekig kiéhezve a téma iránt, sikerült megakadályoznom a csapat továbbhaladását és én végre beléphettem a szentélybe! –Ahol természetesen egy csomó modern vacak volt, elsősorban az éppen akkor a szárnyait bontogató házimozi égisze alatt.

De vártam valamit az örök kincskereső reményével, hátha. A hátha jól hátba vágott, pedig az élmény szemből terített le akkor, amikor hátra mentem a boltnak abba a részébe ahol már csak a gagyi által jelzett ösvény jelentette a tudatot, hogy ez még az a közeg, ahol elvileg hifivel foglalkoznak!

Megláttam, világvége volt, beleszerettem, és mivel ingyen adták, akkoriban kb. 100000 forint körüli svájci frankért, épp az összes megtakarított pénzembe került, ami persze nem volt a helyszínen, de gyors eladósodás után megvettem. Mint kiderült, egy bemutató darab volt, a bolt már egyáltalán nem számolt vele, mivel a forgalmazása rég megszűnt (lévén 90-es évek vége) és a helyi rokon zseniálisan lealkudta, így lett ennyi, plusz ha már viszem, adtak még hozzá egy lemezjátszót, meg egy pár hangfalat, amivel össze volt kötve amúgy is! Hogy örülhettek, hogy megszabadultak végre tőle!

Hazaérve a gyors kipróbálás után, nagyjából annyit mondhattam volna róla, hogy igazán dekoratív, nagyon jól mutat a lakásban szinte bárhol. Mondjuk én egy idő után a tv tetején egyensúlyoztam, mivel szép nagy, kb. 1 méter széles, kell neki a hely, akárhová nem lehet bezsuppolni. Sötétben gyönyörűen világít, lakásdísznek is kiváló.

Philips alapokon nyugszik a dekor borítás alatti technika, ami viszonylag könnyen javítható ma is, emellett jó a hangja, nyilván az illesztéstől függ, de igazán kellemes, nyugis, finom lágy hanghatások jellemzik, igazi ellazulós hifi! Legalábbis aki nem tök béna a témához, az ezt kell, hogy hallja! Ezért szívesen ajánlom az esztétika és a zene szerelmeseinek, főleg a hölgyeknek, mivel nincs az a szorító érzés a mellkas fölött, hogy az otthonában hifi van, valahogy nem frusztrálja az embert.

Inkább a zene szükségességét jelenti a mai kor színvonalán, teljesen elfogadható módon, valahogy úgy, mint ahogy egy egyszerű konyhai munkaeszköz tenné, ha hang megjelenítő babérokra törne! Valószínűleg a B&O-nek is az lehetett a koncepciója, hogy az irritációt és a mániát, ami a hifi -high-end vonalat jellemzi, ha már létezik a zene, egy olyan közegbe ágyazza be, ami mindenki számára teljesen elfogadható. Ebbe még az is belefért, hogy a minőséget sikerült célként kitűzni, és az esztétikát, ahogy a gép belesimul az enteriőrbe pedig magas színvonalon megvalósítani, hogy ez ráadásnak még jól is szól, na ezért lett drága.