Sok szép élményemet a típusról, a 90-es évek végi megjelenése óta eltelt időszaknak sikerült kellőképpen módosítania. Anno még fénykorában, képes volt bebizonyítani létjogosultságát, még az akkori, cd játszó felső házzal szemben is megállta a helyét a Krell legkisebb, de már így is aranyárban mért lejátszója. Akkortájt 1.2 millió forint volt a listaára, ma viszont 200 ezer alatt kínálják!

Elsőre csak a mechanika súlyosan gagyinak tűnő tálcája ébresztett némi kétkedést a típussal szemben, az a zörej mellyel közlekedett ki-be, azt a benyomást keltette mintha a Goldstar minitorony lestrapált fiókjának a nyöszörgését hallanánk. Ez a fájdalom azonnal szertefoszlott, amikor az audio kimenetekkel jól felszerelt cd játszó, a szimmetrikus csatlakozón keresztül elárasztotta precíz, kontrollált, abszolúte a kornak megfelelően informatív, vidám hangokkal a hozzá csatlakoztatott előerősítőt. Igen, akkor túlléptünk ezen.

Ezt a cd néhány év alatt azzal hálálta meg, hogy rászoktatott a gyári lemezek használatára, mivel az írottat jó kedvvel nem játszotta, de idővel már semelyiket sem. Ezzel nem is volt nagy gond, amíg potom áron lehetett kapni hozzá gyári futóművet a szakszervizben, néhány havi fizetésért cserébe. Sajnos így sem becsülte meg magát a lejátszó és a raktárról a mi időnkbe száműzött Sanyo „csúcs” mechanika nem annyira bizonyult tartósnak, hogy a kétkedő tulajdonos értékrendszerét újra a maga oldalára fordítsa. Ezért a bölcs zenehallgató társadalom méltán fordult el a típustól. Amúgy jól megépített, tekintélyes tömeggel rendelkezik, belső felépítése a mechanikától eltekintve, igényesen megkonstruált eszközre utal. Ameddig működik, kifejezetten kellemes benyomást ébreszt a hallgatójában, ha kedveli a hangkarakterét.

Azért felmerült bennem a kérdés, miért nem tellett ezért az árért, egy ilyen nagy nevű cégnek ha már spórolni akar, valamilyen gazdaságos, de legalább tisztességes mechanikára!