A "legjobb" magnó cím birtokosa, a hifis közfelfogás irányelvei szerint! Ezt ugyan csak később tudtam meg, de az eredmény amire jutottam a többség véleményét támasztja alá! Elhatározásom gyakorlata a magnók megszerzésére és alapos kihallgatására koncentrálódott, majd rangsoroltam és selejteztem, célként a legjobb megszerzése és annak megtartása lebegett a szemem előtt. Sajnos sok olyan különleges magnó is áldozatául esett ennek a felfogásnak, amely ma már igazi kuriózum, a gyűjtők kedvence, de akkoriban, bármennyire is szerettem volna, nem tarthattam meg mindent, mert a finanszírozás csak úgy volt lehetséges, ha kimentem a pénzt a leköszönő gépből a következő javára. Így vezetett az utam szinte az összes Európában fellelhető komolyabb kazettás magnón keresztül a Nakamichi 1978-as csúcsgépéhez. Lényegében stúdió magnó volt az őt illető megnevezés, kialakítása, ormótlan formavilága, amely egyetlen más hifi egység méretéhez sem igazodott, szintén ezt támasztotta alá. Randa jószág, ez bizonyos, de technológiai fejlettsége a csúcsra repítette. Ára 1982-ben 8500 német márka volt, amennyiért akkoriban két Nakamichi Dragont is adtak. Ez utóbbi minden magnós álma, a "magnóban rejlő lehetőség csúcsa"! Ebből is leszűrhető, hogy az 1000-es egy nagyon más világ volt, valószínűleg az általa képviselt hang a komplett magnós világ fölé magasodik! Utóda az 1000 ZXL örökölte monumentális kivitelezési státuszát, a Limited még színarannyal futtatott előlappal is kapható volt, mégis, a jóval összetettebb, bonyolultabb belső technológiai kivitelezés nem a hangnak kedvezett, legalábbis ebben a tekintetben elődjéhez képest valamelyest visszelépésnek tekinthető. Műszakilag az 1000 MK 2 életben tartható típus, kőkorszaki megoldásai játszi könnyedtséggel javíthatóak a mai kor színvonalán is, amíg közöttünk vannak a régi műszaki szervízes guruk, nem lehet probléma. Sajnos ez a hobbi, manapság leginkább a szervíz háttér szűkös lehetőségei miatt van veszélyben elsősorban! Felvételnél alig érzékelhető a felvett és a lejátszott műsor közötti különbség, amit a három fejes technológia monitorozási lehetősége tesz elérhetővé az azonnali ellenőrzéshez. Metal szallagra nem rögzíthetünk, a magnó gyártásának kezdetén még nem létezett a technológia, de én normálra rögzítve is elégedett voltam vele. Összehasonlítottam komolyabb szallagos magnókkal, pl. Revox PR 99 , de ez esetben is derekasan helytállt kiemelkedő felvételi képességeivel. Hangkaraktere nagy volumenű, kifejezetten zenei, nem az a felbontásvadász, inkább alulról tol, mint egy nagy diesel motor. Belső kialakítása is ennek lehet alárendelve, találtam benne egy méretes lendkereket, ami a stabil lejátszásért felelős és a mechanika méretein jelentősen túlnyúlva tölti ki a belső teret. Eladása végül szükségessé vált egy másik magnó miatt ami még jobban tetszett. Bár ugyanez a fejegység található abban is, tiszta, precíz nagyobb felbontású hangja amely kitűnő zeneiséggel párosult, eldöntötte a kérdést. Ez volt az UHER HCC 500. Az ezresért pedig akkoriban, azaz 2001-ben kaptam száznegyven papír ezrest, amiből kijött az Uher és a konyhapénzbe is vissza tudtam tenni egy keveset! Az általam valaha meghirdetett két gépből az egyik a Nakamichi 1000 MK 2-es volt. Talán a különlegessége tette érdemessé erre. Egy biztos, bíztam abban, hogy hasonló hasonlót vonz!