Van egy olyan érzésem, hogy a korszak, amelyben élünk egészen különleges!

A zene szempontjából vizsgálva egészen biztos. A lényeges dolgok, vagy már megtörténtek, vagy épp történnek.

Ezt a hifi, high-end audio kultúrára és úgy általában a zenehallgatásra szétbontva is hasonlóan látom!

Ami a hifit illeti, legalábbis nekem úgy tűnik az ötvenes évek óta egy töretlen fejlődési folyamatnak lehetünk tanúi, írhattam volna ezt, mondjuk a kilencvenes évek elején…

…és a zenében is lezajlott már mindaz ami számít, vagy megalapozta jelenlegi kultúránkat, írhatnám most és remélem, aki ezt 20 év múlva olvassa, annak ott, akkor, a jövőbeni mostja képviseli számára még azt a zenei értéket, amiért a korszakot ebből a szempontból ennyire szeretjük.

Bár már nem lesznek Elviseink, Beatles sem, Michael Jackson, Ella, Louis, Miles Davis… és mindazok, akik megalapozták zenei kultúránkat akármelyik műfaj területét is nézem, már lassan letették, vagy leteszik a lantot, mégis elmondhatjuk azt, hogy részesei lehettünk annak a világnak, amelyet teremtettek és a hit, amely megmozgatott bennünket a tudat hatására, hogy jelen voltak/vannak az életünkben, ez egyben megalapozta hozzáállásunkat a saját személyes létünkhöz és a minket körülvevő világhoz is.

A figyelem, amely övezte Őket a zenerajongó társadalom részéről, az egyedi és megismételhetetlen marad. Egy olyan korból származnak Ők, ahol a környezet ingerszegény egét beragyogták munkásságukkal, feledtetve velünk azokat az apróságokat, amiért nagyszüleink még éltek haltak…

Most, nyugodtam írhatom, hogy gyermekeink egy olyan kor szülöttei, amelyben az ingerküszöb olyan magas, hogy a figyelem folyamatos terhelése, amit az információs korszak kivált a benne élőkből már nem engedi meg a fókusz egy helyben tartását, mert a következő inger ott topog a nyomában és elhúzza azt.

A mennyiség már kisajátítja magának a minőséget és az egyediséget, mondhatom, elfogyott a levegő a korszak nagy állócsillagai körül és úgy látom már nem, vagy csak nagyon szórványosan termel ki újakat. Szinte nem is látok már egy ideje olyat, aki meghatározna egy-egy zenei műfajt és ez által hosszú távon ikonná válna a zenehallgatók, rajongók körében.

Kíváncsi vagyok lesz-e még olyan, aki képes felülemelkedni ezen a megnövekedett ingerküszöbön tartósan úgy, mint eleink. Példának megemlíthetném azt, ahogy Madonna képes volt fenntartani évtizedeken keresztül az érdeklődést művészete iránt, még ha ennek az eszköze sokszor a botrány is volt!

A tech-korszak érdekes rálátást biztosít abból a tükörből, amit tart elém.

Úgy fest a kép, hogy az emberiség hatékonyan állította szolgálatába a technológiát a fentebb nevezett időpontig, (azóta a GPS nagyjából az egyetlen, ami lelkesedést váltott ki bennem, bár már akkoriban is létezett, csak polgári körökben nem volt elterjedt). Magunkra hajlítottuk azt, hogy kiegészíthette illetve továbbfejleszthette emberi lehetőségeink és képességeink határait úgy, hogy megtartotta, sőt kiteljesítette azokat!

Újabban azt veszem észre, hogy a technológia sajátítja ki az embert, hajlítja magára felhasználóként, képességeit visszafejlesztve idomul az emberiség az újabbnál újabb technológiai innovációk szolgálatába, hiszen lassan mindent az okos kütyük csinálnak helyettünk!

Képzeljük el azt, amikor az ős „lemászott” arról a bizonyos fáról, hogy Ő most aztán igazán ember lesz és elindult a fejlődés folyamatán kifejlesztve immár emberi képességeit, létrehozva a virtuóz civilizációt, ahol ezek a lehetőségei értelmet nyernek.

Most nem látok mást, lassan visszamászunk, hiszen mindenben helyettesít az okos cucc, amit elég nyomkodni a végtelen információs és lehetőségsztrádán, ahol helyettünk éli azt az életet, amelyre teremtettünk. Mondhatom, mi is megalkottuk azt, ami helyettesít bennünket.

Ezt látom kicsit a hifiben is. A hang, ami az élet lényegét mozgatja meg bennünk, már a figyelem összetett erejéből csak egy vékony szeletet hasít ki magának, mondom ezt azért, mert látom, hogy az auditív hallási inger sokszor kevés már a hallgatóknak, meghívott vendégeim szívesen nyomják a telefonos segédeszközt a hallásuk támogatására, ahol megfelelő megerősítéseket kapnak a velük kapcsolatos történések feldolgozására.

Ami a hifivel történt a 90-es évek óta az már megint egy más tészta, ezen a platformon is nagy általánosságban inkább a töblet tudással próbálják megoldani a gyártók a mennyiségi és minőségbeli hiányosságokat rendszerint.

Ezen majd érdemes lesz elgondolkozni, de az már egy másik lapra tartozik!