Hifis vágyaim beteljesítéséhez kezdetnek egy OMS 4-es cédével indítottam, 1997-ben az első, használtan vett Pioneer pd 501 CD játszó beszámításával és 30 ezer forint ráfizetésével jutottam hozzá. Kedveltem nagyon, de amint lehetett, továbbléptem az OMS 5-re, ami már a 7-es formájába oltott, műszakilag hasonló, de annak távirányító nélküli verziója volt.

Innen már csak egy lépés a 7-es, ami akkortájt magyarországon nem tükrözte eredeti árát, ezért beszerezhető volt, már jóval az öt nullás értékhatár alatt, főleg mert akkoriban élt a csere-bere, így minimális ráfizetéssel upgradelhettem.

A konzervatív, visszafogott design, egyben időtálló megjelenést kölcsönöz neki. Ma is a technológia egyik misztikus megnyilvánulásának tekinthető, pedig a cédé lejátszók felett már eljárt az idő. Ebben az esetben a bajt tetézi a lézerdiódák kimerülésének a veszélye is, ami ipari hulladékká minősíti át ezeket a lejátszókat.

Sajnos új lézert beszerezni már csodaszámba megy. A hangjukat nem érheti panasz egyik OMS sorozatú cédének sem, megvan bennük a szerethető zenei megszólalás, ami valószínűleg tükrözte a mérnökök azon szándékát, hogy az LP konkurenciájának szánt formátum, hozza annak hosszan hallgatható hangkarakterét. Ez nekem, 1984-ben érthető törekvésnek tűnt! Hol volt akkor még a dobhártyaszaggató mp3! Elég volt megküzdenie a lemezjátszók által elkényeztetett fülnek, a CD lemezek modern hangzásképével. Ez azért a mai napig sok zenerajongónak emészthetetlenné teszi a legtöbb digitális formátumot. Ha körülnézek, az látszik, hogy az LP lemezek eladása egyre emelkedik, a CD lassan de biztosan eltűnőben van, a helyét a különböző média playerek veszik át. Úgy néz ki, marad a jó öreg analóg vonal. Ezt a tényt erősítik meg a különböző szakmai kiállítások is, illetve a digitális formátumok, amelyek sokszínűségéből a CD egyre inkább veszélyeztetett fajként közelít a kihalás szélére.

Jelenleg is egy Nakamichi OMS 3 és 7 cédére bízom zenei éhségem kielégítését (többek között) és egy jól installált rendszerben igazán sok örömet okoz. Használt értékük érdekesen alakul, míg az ötös és főleg a hetes kult gépekké váltak, keresettek itthon és nemzetközileg egyaránt. A kisebb számozásúak ára a nulla felé konvergál, jóindulattal mondanám a jelképest. A nagyobb modellekhez hasonlóan, újonnan szintén vagyonokba kerülő gépek, ma már életpályájuk végén nem túl sokat képesek felmutatni, kereslet nem igazán van rájuk, a gyűjtők látókörét sem bővíti. Nekem tetszenek még mindíg, részben nosztalgiából, másfelől a minőség megkérdőjelezhetetlen érzete lengi őket körül, ami a mai bóvli design tükrében még mindíg mentőövet nyújt, elhiteti a valódi értékek létezését, amire azt hiszem nagy szükség van.