Na tessék, a 3. évezredben egy kis retró masinéria.

Szóval csinálgatták ezt a VHS "világhódító" video kütyüzést egy ideig, nevezzük ezt stabil 20 évnek. Ez a tömegtermelés kinevelt olyan vadhajtásokat mint ez a Pana csúcsgép. Hja, a kilencvenes évek közepe táján nem is kellett defibrillátor, csak megmutatták a Panasonic katalógust és a holtak is életre keltek a vágyakozástól. Vásárolni csak az tudott belõle, aki beleszületett a vagyonba! Ha jól emlékszem talajt fogtam a szerény 650.000.- forintos árcédula láttán. Akcióztak!!! Így csak 350 ezer volt, legyen mondjuk egy évnyi akkori átlagkereset, persze ha félreraktunk mindet tisztességgel.

A "fostalicska" NV-HS 1000 meg akkor még csak 300.000.- volt és elhihetik nekem milyen jó kedvvel mozdultam rá a csoda tükrében, de kétszázhatvannál megállt a tudomány, persze a kötelezõ alku után be kellett érnem azzal.

Említettem, hogy nem sztárallûrjeim kielégítése volt a cél, hanem munkára kellett? Én naív meg azt hittem bírni fogja. Egy hónap után nemes egyszerûséggel kettétört a mechanika alappanel és a javítás után már nem volt az igazi.

A nyolcezresnek volt egy NTSC körökben ismert bátyja is, a 10000-es, szép pezsgõszínben, elvont, atomerõmûvet idézõ formavilággal, de az itt nem sokat ért, ellenben a 8000-es megmutatta mindazt ami jó a videotechnikában. Tényleg (majdnem) mindent tudott amit a formátumból kihoztak, kiemelkedõ kép és hangminõsége plusz a monstrum birtoklása betolta a tulajt a felsõ 10000 mindenek felett álló tudatállapotába. A kis embernek ennyi is elég, pláne ha piti pénzért hozzájuthat másodkézbõl, miután a DVD korszak leléptette a trónról.

Mára már azért van értéke, az ortodox hívek keresett célgépe ez is, szerintem valahol százezer forint körül mozoghat az ára. Egész jól bírja a strapát, de a kondibank cserélendõ tétel a tápban olyan húsz évenként. A pofa azért leszakad ha megnyomjuk a Cassette Select gombot. Nagy zörömbölés után egy masszív csattanással szépen kicseréli a VHS betöltõ nyílást VHS-C-re, majd ha újra megnyomjuk akkor vissza.

Kipróbáltam videóban amit lehetett és a háztartási gépek közül a Mitsubishi csúcsgépek és ez vitte a prímet hangminõségben, de az is igaz, egyik sem versenyezhetett a profi stúdiógépek felsõ házával. Azok árban még ettõl is olyan jó két-háromszor voltak drágábbak. A gép visszaidéz egy jobb kort és a gondtalan élet hangulatát idézi fel, azt a világét ahol a minõségre törekvés még a hétköznapok része volt, nem annyira különleges kiváltság mint mostanában, ezért az alap videók is úgy voltak megépítve, hogy számítani lehetett arra hogy akár még ma is mûködnek.

Digitális csatlakozást ne keressünk rajta, az SVHS kommunikátor és a SCART csati lehetõségei közül választhatunk. Bármilyen fejlett is az SVHS technika, legmerészebb álmaiban sem szerepelt még az akkori TV szabvány tartalmilag teljes feltöltése sem. Az akkortájt a BETA stúdio videók kizárólagos privilégiuma volt. Mára persze ez is egy nagy kalap... Ettõl függetlenül van ezeknek a gépeknek a komótos képében valami nyugis, mert nagyon szívesen elnézegetem rajtuk még a régi kazikat.